Tizennégy évesen fekete öves karatés a Samuraiul sportolója

A most tizennégy éves Jr. Magos Róbert Patrick már ilyen fiatalon magáénak tudhatja a fekete övet. Vajon mik a tervei? Merre vinne tovább az útja, mi adja egyáltalán a motivációját a választott pályához és a szenvedélyt a sporthoz?

A fiatal tehetség Lázáriban született, hat éve karatézik, jelenleg a Samuraiul Sport Klub sportolójaként.  Amellett, hogy kitűnő tanuló és most készül nyolcadik osztályba az Ortodox Líceumban, fantasztikus eredményekkel alakítgatja sportolói karrierjét is.  Szíve szerint programozóként dolgozna, de mindenképpen az informatikai szektorban, emellett pedig edzői babérokra is törne.

Hogyan lépett be a karate az életedbe?

Már kiskoromban  is szerettem volna karatézni. Mivel az édesapám karate edző, minden nap ezt láttam otthon, a harcművészet tulajdonképpen életforma a mi családunkban.   Hat évesen kezdtem el ezt a sportot űzni. Nagyjából egy év után abba is hagytam, mivel túl nehéznek bizonyult nekem.  A szüleim nem erőltettek semmit, így sokat kimaradtam az edzésekről. Ahogy nagyobb lettem, nagyjából nyolc éves, újra elkezdtem az edzéseket, de már azzal a kikötéssel, hogy komolyan fogom csinálni. A szüleim biztosítottak arról, hogy mindenben támogatnam, de akkor nem vehetem félvállról a munkát. Megígértem, hogy mindent beleadok, azóta folyamatosan lejárok a dojoba edzésekre.

Hogyan fér meg egymás mellett a tanulás és a sport?

Mind a kettőre van időm. A szüleim megtanítottak tanulni. Sokan nem figyelnek oda az órákon, így otthon sokkal több energiát kell a készülésre fordítaniuk. Nekem nagyon jó a memóriuám, oda is figyelek az anyagra, így otthon éppen csak át kell néznem a leckéket. Így sikerült ebben az évben 10-es eredménnyel osztályelsőként végeznem. Szerencsére a számítógépezésre is maradt időm.

Mikor döntötted el, hogy a fekete övig meg sem állsz?

Eleinte nagyon távolinak tűnt, inkább kisebb célt tűztem ki magam elé, hogy megszerezzem a sárga övet. Persze mindig is fekete öves akartam lenni, mint az édesapám. Tudtam, hogy kitartó munkával el tudom érni azt a szintet. Nem volt könnyű az út, főleg, hogy duplán meg kellet dolgoznom a sikerért, mivel az édesapám az edzőm is egyben, így szirogú is velem.  Hat év munka, heti négy edzés és sportolásnak szentel vakáció után végre eljött a nagy nap, amikor sikerült a fekete öv vizsgám. Mostantól komolyabban kell koncentrálnom a versenyekre és az ott elért eredményekre.

Milyen eredményeket értél el az évek során?

Nem vagyok egy kata-bajnok, a fizikai adottságaim sem pont megfelelőek, így a kumite az, ahol próbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból. Sikerült egy pár érmet összegyűjtenem a különböző  versenyekről, de a legbüszkébb az országos bajnoki címemre vagyok, amit kumite próbában a +55 kg-os súlycsoportoban szereztem a mini kadett korosztályban.

Melyik övvizsgád volt a legnehezebb?

Számomra a legnehezebb övvizsga a fekete öves vizsga volt. Annyira izgultam már a technikai résznél, hogy hirtelen mindent elfelejtettem, amit addig tudtam. Szerencsére ahogy elkezdődött a vizsga, előjöttek a tanult elemek is, úgyhogy megnyugodtam. Mivel katát is be kellett mutatnom, dupla izgalommal teljesítettem.

Melyik versenyed vagy versenyküzdelmed volt a legnehezebb?

A szalontai versenyem volt a legnehezebb. A kumite próbában elég sok kontaktot hagytak a bírók,  és sajnos egy pillantra alábbhagyott a figyelmem, így kaptam egy igen erős ütést. Az orromat találták el. Hirtelen elsötétült minden előttem, azt hittem, hogy egy vonat csapott el, megrogyott a térdem is. Szerencsére sikerült talpon maradni es folytatni a meccset.

A jövőben mik a terveid ?

Egyelőre szeretnék minél több versenyen és edzőtáborban résztvenni, és persze a bajnokságokon is minél jobb helyezéseket szeretnék elérni.